Az új-zélandi püspöki konferencia a következő kéréssel fordult Ferenc pápához: hirdessen meg egy imavirrasztást Gáza és az egész Közel-Kelet békéjéért, a Szíria békéjéért a Szent Péter téren 2013. szeptember 7-én megtartott imatalálkozóhoz hasonlóan. A Vatikáni Rádió tájékoztatását olvashatják.

A nyílt levélben, amelyet John Dew wellingtoni érsek írt alá, a főpásztorok szomorúságuknak és aggodalmuknak adnak hangot a rettenetes gázai konfliktus miatt. Hangsúlyozzák, hogy tehetetlennek érzik magukat, és ezt az érzést egyedül az állandó ima enyhítheti, amelyben fohászkodnak a konfliktus befejezéséért és az alapját képező, régóta fennálló kérdések megoldásáért.

Az ország főpásztorai arról tájékoztatják a pápát, hogy bátorították híveiket: támogassák a gázai Caritas munkáját, gyűjtsenek adományokat a humanitárius segélynyújtáshoz. „Felszólítottuk híveinket, hogy imádkozzanak egyedül és közösségekben a konfliktus befejezéséért. Mindenkinek, aki békében él, kötelessége, hogy mindent megtegyen mások kiengesztelődéséért” – írják az új-zélandi főpásztorok. Felsorolják azokat a károkat, amelyeket az izraeli-palesztin konfliktus okozott a gázai gazdaságnak és hangsúlyozzák: az ott élő emberek nem élhetnek azzal a jogukkal, hogy elmeneküljenek a harcok elől.

Emlékeztetnek a június 8-án a Vatikánban megtartott találkozóra, amelyen a Közel-Kelet békéjéért imádkoztak a pápa meghívására Izrael és Palesztina államfői. A püspökök hangsúlyozzák: még soha nem került sor ilyen találkozóra a történelemben.

Annak a meggyőződésüknek adnak hangot, hogy Ferenc pápa erkölcsi tekintélyével mindent megtesz annak érdekében, hogy véget vessenek a harcoknak és eljussanak az igazi és tartós békéhez Izrael és Palesztina között. Végül az új-zélandi püspökök magukévá teszik a gázai Szent Család-plébánia felhívását és kérik a pápát, aki az evangélium hiteles tanúja: hirdessen meg egy globális imavirrasztást, hogy véget vessenek ennek a hatalmas pusztításnak.

Magyar Kurír

Csedő István nem búcsúzik a tekerőpatakiaktól, csak elköszön. Nyugdíjba vonul, de bármikor, ha utódja kéri, visszatér misézni, Istent szolgálni. A Rómkat.ro anyagát közöljük.

Már kiürítették a plébániát, első éjszakáját töltötte kedden új, gyergyószentmiklósi otthonában. Azt mondja, sosem bánta meg, hogy pap lett és lesz élete végéig. Jóra inti a híveket, tudatosan barátkozik az öregkorral.

– Mit jelent az, hogy nyugdíjba megy egy pap?

– A papságnál a nyugdíjba menés igen változó életkorban történik. Amikor eléri a pap az országos nyugdíjkorhatárt, az érsek megengedi a nyugdíjba vonulást azzal a feltétellel, hogy amíg a pap egészsége engedi, tovább dolgozik, de legfeljebb 75 éves koráig. Ezt követően az érsek nem hivatkozhat még az engedelmességi ígéretre sem, ha a pap vissza akar vonulni, el kell engednie. Az én esetemben visszavonulásról van szó, főállású nyugdíjas leszek augusztustól, de életem végéig pap maradok. A visszavonulás annyit jelent számomra, hogy megszabadulok az irodai munkától, amit különösebben soha életemben nem szerettem, valamint a rengeteg építkezési feladattól. Mert ittlétem alatt bőven kijutott ebből, a tizennyolc év javításokkal telt el: templomot, plébániát, egyházi iskolát kellett rendbe tenni. Gyergyószentmiklóson van egy kicsi tömbházlakásom, ott fogok lakni, és ott segítek, ahol kérnek.

– Mi indokolta a döntést?

– Szervi betegségekről nem tudok, de egyre nehezebb a mozgás, hetvenéves vagyok, hivatalosan 48 éve szolgálok. Úgy érzem, most kell visszavonulnom, nem akkor, amikor már gondozásra szorulok, s úgy kell felvezessenek az oltárhoz. De a fő szempont mindezek mellett az egyházközség érdeke volt. Ebben a korban már nincs annyi türelme az embernek, a pap keze közül kicsúsznak a gyerekek, a fiatalok. Az utódom fiatal, új lendületet hoz a közösségbe. Felfrissülés lesz.

– Mit választott Csedő István papi jelmondataként, és munkája során volt-e olyan, amikor nem tudta hozzá igazítani tetteit?

– „Ne szeressünk szóval, hanem tettel és igazsággal.” Sosem gondoltam végig, hogy volt-e pillanat, amikor eltávolodtam volna ettől. Elmondhatom, elég nehéz helyeken szolgáltam, szórványban is sokat voltam, ennek ellenére soha életemben nem bántam meg, hogy pap lettem, ha most lennék fiatal, ugyanezt a hivatást választanám. Nem hiszem, hogy van olyan pap, akinek az életében nincsenek lelki problémák, vívódások. Én is kispapként gyakran feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon megállom-e majd a helyemet, jó pap leszek-e, boldog leszek-e. A töprengés során arra jutottam, nem úgy kell feltenni a kérdést, hogy boldog leszek-e, mert nem ez a lényeg. Istenért dolgozom, a hívekért teszem, amit teszek, és ez nagyon szép dolog. Nagyon szép volt ez az áldozatvállaló szerep három hétig, utána nem. De a szentelés adott számomra akkora kegyelmet, hogy azóta komolyabb lelki megingásom nem volt. Tudtam a kötelességem, és amennyire képességeim engedték, próbáltam annak eleget tenni. Fő szempontom mindig az volt, hogy a papság szolgálat. Az sem fordult meg a fejemben, hogy kilépjek a papságból, megnősüljek, kispap koromtól tudtam, hogy a papságot senkiért és semmiért el nem hagyhatom. Nem tud boldog lenni a papságot felhagyó ember. Bármilyen nehézség adódjon családjában, oda vezeti vissza az okot, hogy elhagyta a papságot. A másik nagyon fontos szempont, hogy teológiai végzettséggel és élő hittel templom nélkül nem tudnék meglenni. Annyiszor lenne lelkiismeret-furdalásom, ahányszor templomba mennék. Pontosan éreztem, hogy boldog ember soha többet nem tudnék lenni.

– A cölibátus megszüntetésével egyet tudna érteni?

– Elméletben igen, mert szentírási vagy dogmatikai alapjai nincsenek. El lehetne képzelni, mert csak a tizedik században terjedt el az Egyházban. Viszont annak is tudatában vagyok, hogy a cölibátus eltörlése beláthatatlan következményekkel járna. Lehet, hogy Európa megérett erre, de az Egyház az egész világra kiterjed, Afrikára és Dél-Amerikára is gondolni kell. Akár egyházszakadást is eredményezhetne, a hívek eltávolodását válthatná ki.

– Milyen értékeket, közösséget ad át az érkező plébánosnak?

– Azt tapasztaltam, hogy a vallásos életet nagyon-nagyon befolyásolja az időjárás. Amikor a szórványból idejöttem, abban reménykedtem, hogy a tömbkatolikus vidéken minden ünnepnapon tömve lesz a templom. Nagy csalódás ért. Két évig alig tudtam feldolgozni. Türben nagyobb a templom, ott is gazdálkodnak, mégis minden vasárnap megteltek a padok. Itt rövid a nyár, tavasztól elkezdődött a veteményezés, s a betakarítás végéig féltemplomnyi hívőnek miséztem. Be kellett lássam, az anyagi beállítottság nagyon befolyásolja az embereket. Vannak itt, Tekerőpatakon nagyon jó hívek, de vannak olyanok is, akik nem szakítanak ugyan az Egyházzal, hisznek, de nem járnak templomba, nem gyakorolják a vallásukat. Amit a legnagyobb problémának tartok, hogy Erdélyben és Székelyföldön is hagyományos vallásosság van, a hit nem meggyőződésen alapuló élet, hanem szokás. Sokan szokásból mennek templomba, keresztelnek, azért mert mások is megkereszteltetik gyermekeiket, az esküvőt pedig templomban kötik meg, mert szép. Ezért van az, hogy ha a székely elmegy külföldre, gyökértelenné válik. Nem veszi fel a kapcsolatot az ottani egyházközséggel.

– Lehet valamit tenni az ellen, hogy ne csak „hagyományőrző” legyen a közösség?

– Lehet. Azt kell tenni, amit Ferenc pápa mondott: az emberek közé kell menni, sokat kell a hívekkel együtt lenni. Nagyon fontos szerepe van a szeretetgyakorlásnak, és értem ezt az anyagiakra is. Azért vannak előnyben a szekták, mert nagyobb pénzösszegek állnak rendelkezésükre, kisebbek a közösségek, mindenkit személyesen ismernek. Azért szerettem egész életemben kisebb közösségekben szolgálni, mert nagyon zavart, ha nem ismertem mindenkit személyesen, ha nem láttam át a rám bízott hívek helyzetét.

– A felújított templom és egyházi iskola mellett egy értékes könyvtárat is átad utódjának...

– Minden egyházközségnek megvan a leltára. Ez áll az ingatlanokból, a berendezési tárgyakból és az egyházi könyvtárból. Kivételes helyzetben van Tekerőpatak. Az ötvenes években a legtöbb plébániáról összeszedték, elvitték az irattárakat. Volt itt egy pap, aki lemásolta a Historia Domust, az megmaradt, a könyvtár is értékes köteteket tartalmaz, van kiadvány az 1532-es évből is. Nagyon értékesek, szépek, kissé ugyan megrongálódott állapotban vannak, de hiszem azt, hogy az utódom fel fogja újíttatni és kellő körülmények között fogja tárolni. A plébánia épületét is felújítja, már itt is vannak a munkások.

– Mit kötne a tekerőpataki hívek lelkére, hogyan éljenek?

– A szeretet a legfontosabb. Szeressék a Jóistent, tegyenek meg minden tőlük telhetőt. Világszinten vannak olyan törekvések, melyek egyházellenesek. Úgy néz ki, fel akarják számolni a hagyományos családmodellt, az erkölcsi rendet, hogy kialakuljon egy nyáj, melyet reklámokkal lehet irányítani, bevásárló tömeggé tenni. Ezért kérem, őrizzék meg a hitüket, segítsék az Egyházukat, járjanak templomba. Életük ne „vasárnapi kereszténység” legyen, hanem a mindennapokban is legyen keresztény, lehessen látni minden tettükön, hogy valóban hisznek. Csak így válhat az ember apostollá.

– Mi a főállású nyugdíjas, Csedő István lelkipásztor következő célja?

– Az időskort, a nyugdíjas életet minél aktívabban és tudatosabban megélni. Paptársaim egy része csodálkozott, hogy visszavonulok, azt mondták, unatkozni fogok. Én nem félek az unalomtól. Tudatosan készülök a nyugdíjas életre. A papnak kötelező mindennap elmondani a rózsafüzért, egy-egy negyedórát szentírást, lelki olvasmányt olvasni és ugyanennyit elmélkedni. Nekem ezek mellett nyugdíjas korom minden napjában lesz egy negyedórás olvasmány az öregedésről. Vannak ilyen könyveim, például az Öregedés művészete. Ezekből mindennap olvasok egy negyedórát, és azt keresem, ami szép az öregségben. Nem szomorodok el. A visszavonulás az élet velejárója. Ha valami elkezdődik, egyszer véget is ér. Tőlem függ, ha derűsen látom az életemnek ezt a szakaszát, olyan is lesz.

Magyar Kurír

Az augusztus 2-ai lapok szemléje

A Krónika.ro Pápai bocsánatkérés a pünkösdistáktól címmel idézi fel, hogy első alkalommal látogatott el katolikus egyházfő egy pünkösdi közösséghez: Ferenc pápa hétfőn a dél-olasz Casertában élő pünkösdisták vendégeként bocsánatot kért az ellenük a fasizmus időszakában bevezetett faji törvényekért. Angelo Scelzo helyettes szentszéki szóvivő történelminek nevezte a pápa és a Giovanni Traettino evangéliumi lelkész vezette olasz pünkösdi egyház tagjainak találkozását. Emlékeztetett rá: Ferenc pápa és Traettino 1998 óta ismerik egymást, többször találkoztak akkor is, amikor Jorge Mario Bergoglio Buenos Aires püspöke volt. A hírportál megállapítja: az egész Latin-Amerikában elterjedt pünkösdista protestáns mozgalom a fejlődő országok legdinamikusabban növekvő keresztény közösségének számít. A Corriere della Sera olasz napilap adatai szerint a keresztények egyharmada a pünkösdi egyházhoz tartozik. A pünkösdisták konzervatív szárnya elutasítja a katolikusokkal való párbeszédet. A Giovanni Traettino vezette közösség ezzel szemben a kapcsolattartást szorgalmazza (A témával kapcsolatban lásd még augusztus 1-jei, tegnapi számunkban a Köszönetet mondott az evangéliumi egyház Ferenc pápa bocsánatkéréséért című hírünket – a szerk.)

A Népszava (8. o.) Vatikáni reform kérdőjelekkel címmel számol be arról, hogy Francesco Coccopalmerio bíboros, a Törvényszövegek Értelmezésével Foglalkozó Pápai Tanács elnöke a Szentszék félhivatalos lapjának, a L’Osservatore Romanónak elmondta: a Vatikán vizsgálja annak lehetőségét, hogyan lehetne gyorsabban felbontani az egyházi házasságot. A tanács mérlegeli, hogy egyetlen bírósági végzés is elegendő lehet-e a házasság felbontásához. A Népszava emlékeztet rá: a Katolikus Egyház tanítása szerint a házasság felbonthatatlan, mert a férj és a feleség életét „maga Isten kötötte össze”. Az egyházi házasság felbontása hosszú folyamat, legalább három évig eltarthat. Nyomós érveket kellett felhozni a házasság felbontása mellett. Ha az egyházi bíróság úgy látja, nem valósult meg a házasság szentsége, semmissé nyilváníthatja a házasságot, és a felek ismét házasságot köthetnek. A Vatikán elképzelései között szerepel, hogy a jövőben ne egyházi bíróságok, hanem egy bíró vizsgálhassa meg a házasságkötés körülményeit, s hozza meg döntését. A lehetőségek között szerepelhet azonban az is, hogy a helyi egyházmegyei vezető is beavatkozzon a folyamatba. Döntés egyelőre nincs. A Népszava azt is felidézi, hogy Ferenc pápa több alkalommal is kifejezésre juttatta azt az óhaját, hogy meg kell könnyíteni az egyházi házasságok felbontását. Februárban közölte: nem szabad elítélni azt, akinek tönkrement a házassága, ítélet helyett szeretetet kell tanúsítani iránta.

Ugyancsak a Népszavában (9. o.) Rónay Tamás Nő a franciaországi antiszemitizmus címmel ír arról, hogy a gázai válság kapcsán Franciaországban előtérbe került egy eddig inkább a szőnyeg alá söpört probléma: a növekvő antiszemitizmus. Az Izrael-ellenes tüntetések egyre hevesebbek, a megmozdulások résztvevői többször is összecsaptak a rendőrökkel. Már 2012-ben 58 százalékkal nőtt az antiszemita támadások száma az előző évhez viszonyítva. Feszültségforrás a magas munkanélküliség és a muzulmán bevándorlók lassú integrációja is. A hatmilliós muzulmán lakosság körében az átlagnál magasabb, egy korábbi felmérés szerint 30 százalékos az állástalanok aránya. A Le Monde 2010-es felmérése szerint a megkérdezettek 42 százaléka nyilatkozott úgy, hogy veszélyesnek találja az iszlám vallást. Kétharmaduk szerint a muszlimok nem integrálódtak megfelelően a társadalomba, 61 százalék ezért őket magukat tette felelőssé.

Az Újszó.com A nigériai kormány ideológiai harcot indít a Boko Haram ellen címmel számol be arról, hogy erőszak helyett „puha” eszközökkel, például az oktatáson keresztül tervezi megfékezni a nigériai kormány az országban egyre nagyobb problémát jelentő terrorizmust. Az észak-nigériai nagyváros, Kaduna egyik iszlám iskolájában tanított hitvallásban az áll, hogy a Boko Haram és a hozzá hasonló szélsőséges csoportok erőszakos ideológiája elítélendő. Az üzenet azonban nem mindenkihez jut el. Ennek a tanintézetnek volt a diákja többek között Umar Farouk Abdulmutallab is, aki 2009 karácsonyán az alsónadrágjába rejtett robbanóanyaggal próbált meg felrobbantani egy Amszterdamból Detroitba tartó amerikai utasszállító gépet. Kísérlete az utasok hathatós fellépése nyomán meghiúsult. Abdulmutallab egy jómódú észak-nigériai családban nevelkedett, majd egy jemeni al-Káida-táborban radikalizálódott. Példája azt mutatja, hogy még a viszonylag liberális muszlim oktatásban részesülő fiatalokat is meg tudják fertőzni a radikális iszlám tanok. A nigériai kormány új programjával ez utóbbi jelenség ellen akar küzdeni.

A kadunai iskolában továbbra is a toleranciára nevelik a diákokat, a kormány pedig most arra készül, hogy ezt az üzenetet az utóbbi öt évben ezreket – köztük nagyrészt keresztényeket – megölő Boko Haram visszaszorítását célzó stratégiája részévé tegye. Múlt héten 82 ember halt meg a brit gyarmati időkben az északi országrész fővárosának számító településen történt öngyilkos merényletekben, amelyeket szintén a terrorszervezet számlájára írnak. Szulajman Szaiki, az iskola igazgatója elmondta: „Mi azt tanítjuk a gyerekeknek, hogy amit a Boko Haram művel, az az iszlám vallás teljes félreértelmezése, valamint azt, hogy Mohamed próféta könyörületes volt, sőt Medinában együtt élt a nem muszlimokkal is.” A tervek szerint a kadunai tanintézethez hasonló Korán-iskolák lesznek a szeptemberben induló kormányzati stratégia alappillérei. Az egyik legfontosabb feladat a Boko Haram azon állításának cáfolata, amely szerint a világi tanítás iszlámellenes. Bár az iskola csak Korán-verseket és a muszlim hit más tanait oktatja, emellett arra buzdítja mind a háromszáz diákját, hogy vegyen részt tudománnyal vagy irodalommal kapcsolatos különórákon is. Fatah Abdul, az intézet egyik diákja elítéli az iszlám nevében hirdetett erőszakos tanokat: „A vallásunk nem foglalkozik gyilkossággal. A Boko Haram teljesen eltér attól, amit a vallásunk támogat (...) És az sem igaz, amikor azt mondják, hogy egy iszlám államra van szükségünk. A vezetésnek nem kell iszlámnak lennie.”

Ahmed Gumi, egy kadunai belvárosi mecset imámja, Észak-Nigéria egyik legnépszerűbb hittudósa helytelennek nevezte, hogy a Boko Haram tagjai az iszlám vallásra hivatkoznak bűnös tevékenységük közben. Szerinte egy iszlám állam létrehozása visszalépést jelentene a társadalom számára. Figyelmeztetett: „Ahhoz, hogy egy állam fennmaradjon, erős civilizációra, oktatásra, pénzre, ügyvédekre, orvosokra van szükség. AK–47-esekkel a vadonban nem lehet civilizációt létrehozni.”

A Népszabadság (Magunkra maradtunk… Hétvége melléklet 4–5. o.) Kállai Ernő volt kisebbségi ombudsmannal, az MTA Kisebbségkutató Intézetének tudományos munkatársával készített interjút, aki leszögezte: a cigányok múltját mások írták, a jelenét is mások írják, a jövőjét is mások tervezik. Az eddig járt utak a romák számára sehová nem vezetnek, és a cigányoknak szerinte végre rá kell ébredniük: senkitől nem várhatnak segítséget, csak magukra számíthatnak. Kállai úgy látja: a roma fiatalok nem feltétlenül járnak a kormány által támogatott roma keresztény szakkollégiumokba, „de azok létrehozását – talán öt van belőlük – kivételesen a jó kormányzati intézkedések közé sorolom. Nem a keresztényen van a hangsúly, hanem azon, hogy roma fiatalok lehetőséget kapnak az értelmiségivé válásra. Sokakat ismerek közülük, kurzusokat tartok, közösen végzünk kutatásokat. Teljesen jó fej, a világra nyitott, értelmes gyerekek… Remélem, hogy a cigány értelmiség most jelentkező, harmadik generációja változást hoz.”

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

"Fiai azonban nem az ő útján jártak..." (1Sámuel 8:3)

IDŐNKÉNT MINDEN szülőt kétségbe ejtenek gyermeke döntései és tettei. "Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy rendesen felneveljem őket! Kudarcot vallottam szülőként?" A kudarc az élet velejárója - és a nevelés velejárója is - senki sem tökéletes benne. A szülők sokkal nagyobb bűntudatot vállalnak magukra, mint amennyit megérdemelnek. Figyelj meg néhány bibliai példát, ami úgy mutatja be a nevelést, amilyen az a való életben: Izsák mindössze 50% sikert tudott elérni fiai, Ézsau és Jákób nevelésében. Áron számára Nádáb és Abihú teljes csőd volt. Mánóah fia, Sámson sem nyerte el a legjobb fiúnak járó díjat. Sámuel pedig, az elismert erkölcsi és lelki óriás végignézte, ahogy fiai elutasítják példáját és tanítását, megvesztegetést fogadnak el, és szégyenteljes életet élnek. Ádám óta a gyermekek mind a saját fejük után mennek, és összetörik szüleik szívét. Mit tehet hát a szülő? 1) Fel kell ismerned, hogy nem te vagy a felelős gyermekeid döntéseiért. Saját döntéseiket ők hozzák meg. Ha hibáztatod magad, azzal csak elcsüggedsz, és így nem tudsz olyan szülő lenni, amilyenre szükségük van. A Biblia azt mondja: "Az Úrtól jön a szabadulás!" (Jónás 2:10). Isten a megmentő és szabadító - nem te! 2) Imádkozz értük, és add őket Istennek! Az aggodalom és a kudarcok megkeserítenek, ezért gyermekeid nem fogják élvezni társaságodat, és te sem az övékét. Nem arra lettél tervezve, hogy ekkora terhet hordj; mennyei Atyád elbírja, és ő akarja hordani helyetted! (ld. 1Péter 5:7). 3) Ne feledd, hogy Isten jobban szereti őket, mind te! Ő egyetlen gyermekét adta, hogy megmentse a te gyermekeidet. Ismeri szívüket, tudja, hogyan érheti el, és hogyan fordíthatja vissza magához őket. Add hát át gyermekeidet neki!

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.

Minden családnak azt kívánom, hogy fedezze fel újra a közös otthoni imát: ez ahhoz is hozzásegít, hogy megértsük egymást, és megbocsássunk egymásnak.

May each family rediscover family prayer, which helps to bring about mutual understanding and forgiveness.

Auguro ad ogni famiglia di riscoprire la preghiera domestica: questo aiuta anche a capirsi e perdonarsi.

Omnes familias cupio orationem redinvenire domesticam, quippe quae multum faveat comprehensionem inter homines ac offensionum remissionem.

Deseo que cada familia redescubra la oración doméstica: esto también ayuda a comprenderse y perdonar.

Życzę każdej rodzinie, aby odkryła domową modlitwę: to pomoaga również we wzajemnym zrozumieniu i przebaczeniu.

Ich wünsche jeder Familie, dass sie das gemeinsame Gebet wieder neu entdeckt. Es hilft auch, sich besser zu verstehen und zu vergeben.

Desejo a cada família que possa redescobrir a oraçăo doméstica: também isso ajuda a entender-se e a perdoar.

Je souhaite à chaque famille de redécouvrir la prière en famille: cela aide aussi à se comprendre et à se pardonner.

أتمنى لكل أسرة أن تعيد اكتشاف الصلاة المنزلية: لأن هذا يساعد أيضًا على التفاهم والغفران المتبادل.

Magyar Kurír

Havas Boldogasszony-nagybúcsút rendeznek az alsóvárosi ferences templomban augusztus első hétvégéjén (2-án és 3-án). Az Alsóvárosi Ferences Látogatóközpont tájékoztatta szerkesztőségünket az eseményről.

A búcsú programja szombat délután 15.30-kor ifjúsági szentmisével kezdődik, majd 20 órakor görögkatolikus liturgia, ezt követően keresztút és szentségimádás lesz a kolostorkertben. Éjfélkor az elhunytakért mutatnak be szentmisét. Vasárnap 9 órakor szabadtéri szentmise lesz ünnepi körmenettel a templom előtti téren; 11 órától a betegek gyógyulásáért imádkoznak; 13 órától pedig a betegekért, idősekért és ápolóikért mutatnak be szentmisét. Az ünnepet a 18 órakor kezdődő szentmise zárja.

A különleges alkalom során a látogatók a 10 és 18 óra között óránként induló tárlatvezetés keretében megtekinthetik a kolostor egyes részeit is: a gyógynövényes kertet, a kőtárat, a quadrumot, a szerzetesi ebédlőt és az alsóvárosi ferences szerzetesek 570 éves történetét bemutató kiállítást is. A tárlatvezetések során bemutatják a búcsújárással kapcsolatos népszokásokat: korabeli fényképeken keresztül tekinthetnek vissza az érdeklődők az óriási tömegeket megmozgató Havas Boldogasszony-búcsú múltjába.

Magyar Kurír

Szeptember 1-jén különböző felekezetekhez tartozó focisták játszanak Ferenc pápa kérésére Rómában. Messi, Zidane és Nagatomo már jelezte részvételét. Német katolikus portálok tudósítanak.

A fociban mindenki hisz – ennek jegyében rendeznek Rómában szeptember 1-jén nemzetközi sztárok részvételével „vallásközi focimeccset”. Lionel Messi, Zinédine Zidane, Nagatomo Júto, Francesco Totti, Gianluigi Buffon, José Mourinho és Roberto Baggio már jelezték részvételüket. Ilyen csapat még soha nem állt együtt pályára.

A kezdeményezés Ferenc pápa és olasz, argentin focisták találkozóján született még 2013 áprilisában – jelentette a Vatikáni Információs Szolgálat. A találkozón Ferenc pápa Javier Zanetti korábbi argentin válogatottnak, az Internazionale egykori csapatkapitányának vetette fel ötletét, hogy rendezzenek meccset különböző felekezetekhez tartozó játékosok részvételével. Ezzel is elő kívánják segíteni a vallások közötti párbeszédet.

Ebből az alkalomból Ferenc pápa kérésére Zanetti is játszani fog. Kettőjüket nemcsak argentin származásuk, de az a tény is összeköti, hogy a Buenos Aires-i Atlético San Lorenzo de Almagro klub szurkolói. Zanettit kérte meg a Szentatya, hogy állítsa fel a csapatot, melyben minden vallás követője a béke és párbeszéd nevében lép pályára.

Zanetti, aki gyakorló katolikus, a játék kapcsán szimbolikus gesztusról beszél, mely azt hivatott bizonyítani, hogy párbeszéddel, egymás iránti kölcsönös tisztelettel lehetséges a béke világát építeni. Az úttörő kezdeményezés célja továbbá, hogy erősítse a labdarúgás egészségmegőrző, nevelési és egyetemes értékeit.

A játékot a Pápai Tudományos Akadémia által támogatott jótékonysági szervezet, valamint Zanetti egyik alapítványa, a PUPI szervezi. Ezt az alapítványt Zanetti és felesége hozták létre, hogy hátrányos helyzetű, szegény gyerekeket támogassanak szülővárosukban. A Pupi beszédes név: így becézték egykor Zanettit, de a szó akroníma is, a „por un piberìo integrado” kifejezés rövidítése, hirdetve, hogy az alapítvány az egészséges gyermekkorért száll síkra.

Az esemény másik szerevezője, a Pápai Tudományos Akadémia megerősítette a sztárok részvételi szándékát. Ferenc pápa személyes megjelenése az eseményen még nyitott kérdés.

A Római Olimpiai Stadionban rendezendő meccs teljes bevételét karitatív célokra kívánják fordítani. Péntektől már vásárolhatók jegyek a rendhagyó mérkőzésre.

Magyar Kurír

Szent Joachim és Szent Anna a Boldogságos Szűz Mária szülei, a nagyszülők védőszentjei, Anna az édesanyák és az özvegyasszonyok védőszentje is.

Az újszövetségi könyvek semmit nem mondanak Szűz Mária szüleiről, nevüket sem említik. Egy 2. századi apokrif könyv szerint Mária édesanyját Annának, édesapját Joachimnak hívták. Anna annyit jelent: kegyelemmel áldott, Joachim pedig: Isten megvigasztal.

Szent Anna és Szent Joachim ünnepe a 13–14. században terjedt el Európában, annak az érdeklődésnek következményeként, amellyel Krisztus emberi természete és emberi valósága felé fordultak a hívők – ekkor élénkült fel az Üdvözítő nagyszülei iránti tisztelet is.

Az ünnep dátuma a Mária feltételezett szülőhelye fölé épített templom fölszentelésének évfordulójából ered. A hagyomány ugyanis úgy tartotta, hogy Mária Jeruzsálemben született, és szülőháza a Bethesda-tó közelében állt. Az 5-6. században e föltételezett születési hely fölé bazilikát építettek, melyet július 26-án szenteltek föl.

A bizánci rítusban július 25-én ülik Szent Anna asszony halála napját, amely napon Konstantinápolyban 550 körül templomot szenteltek a tiszteletére. Nyugaton a 12. századtól terjedt el a július 26-i ünnep. V. Pius pápa 1568-ban eltörölte, de 1583-ben ismét felvették a római naptárba, július 26-ra. Szent Joachimot 1584-től március 20-án, 1738-tól a Nagyboldogasszony oktávája utáni vasárnapon, 1913-tól augusztus 16-án ünnepelték. 1969-ben egy napra tették Szent Annával.

Urunk, atyáink Istene, te Szent Joakimnak és Szent Annának megadtad azt a kegyelmet, hogy tőlük szülessék megtestesült Fiad édesanyja. Kettejük imájára add, hogy mi is eljussunk az üdvösségre, amelyet népednek megígértél. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

A legenda szerint Szent Anna szüleit Stolanusnak és Emerenciának hívták, és Betlehemben éltek. Anna a Názáretben élő Joachimnak lett a felesége, s mindketten Júda nemzetségéből és Dávid házából származtak. Húsz évig éltek már együtt, de nem volt gyermekük. A vagyonukat három részre osztották: egy részt maguknak tartottak meg, a másik részt a templomnak és a papoknak adták, a harmadik részt pedig szétosztották a szegények között.

Gyermektelenségük fájdalmát tovább fokozta egy eset: a templomszentelés ünnepére fölmentek Jeruzsálembe, és Joachim áldozati ajándékot akart felajánlani, de egy Iszakár nevű pap visszautasította az ajándékot azzal a megokolással, hogy bűnös kézből nem fogadja el. Joachim házasságának terméketlenségét ugyanis bűnössége nyilvánvaló jelének látta.

Joachimot ez a megszégyenítés olyan érzékenyen érintette, hogy hazatérve elhatározta: nem marad többé a városban, hanem elbujdosik az erdőkbe és a mezőre a pásztorok közé. És így is tett. Nem sokkal később azonban megjelent neki Isten angyala és megvigasztalta. Megígérte neki, hogy imádságaiért és alamizsnáiért Anna gyermeket szül, mégpedig egy leányt, akit majd Máriának kell nevezniük. Az angyal azt is megmondta, hogy a gyermek fogantatásától fogva telve lesz Szentlélekkel. Szava igazsága mellé jelül azt adta, hogy Joachim menjen föl Jeruzsálembe hálát adni Istennek, és a templomban, az aranykapunál találkozni fog a feleségével, akit ugyanígy angyali jelenés indít arra, hogy a templomba menjen. Úgy is történt. Joachim és Anna találkoztak, boldogan elmondták egymásnak a látomásukat, majd hálát adván Istennek, visszatértek otthonukba, Názáretbe. Anna az ígéret szerint fogant és megszülte a kislányt, akit Máriának neveztek el.

Szent Anna tiszteletéről Bálint Sándor a következőket írja az Ünnepi kalendárium második kötetében:

„Nyugaton a keresztes háborúk Szentföld-élményének hatására és a ferencesek nyomán lett népszerű Szent Anna ünnepe.

Hazánkban Szent Annát kiváltságos patrónájaként tisztelte sok ügyében-bajában az asszonynép, de tisztelték azok is, akiknek foglalkozása valamiképpen a gazdaasszonysággal, asszonyi gondoskodással függ össze: a szövőmunkások, csipkeverők, seprűkötők.

Céhpatrónaként tisztelték az asztalosok azért, mert hajdanában az oltárszekrény elkészítése a mesteremberek feladatai közé tartozott, márpedig Anna volt méltó arra, hogy az élő tabernákulumot, Máriát a méhében hordozza. A kádárok is tisztelték, nyilván abból a megfontolásból, hogy Jessze törzséből, Anna és Mária méhéből sarjadt a Szőlőtő: belőle termett a megváltás bora. A barokk korban Szent Anna külön tisztelt patrónája volt a haldoklóknak.”

Magyar Kurír

Egyre drámaibb az iraki keresztények helyzete, akik menekülni kényszerülnek lakóhelyükről az iszlám állam erőszakos előretörése miatt. Az UNICEF jelentése szerint a menekültek száma eléri háromezret – olvasható a Vatikáni Rádió honlapján.

Különösen súlyos a helyzet Moszulban, ahol a dzsihadisták templomokat és kolostorokat foglaltak el, fölgyújtották a szír katolikus érsekséget, míg a keresztényeket védelmi díj megfizetésére vagy áttérésre kötelezték.

Ferenc pápa továbbra is kiáll mellettük, erről tanúskodik az a vasárnapi telefonbeszélgetés is, amelyet az antióchiai szír katolikus pátriárkával folytatott. Szolidaritásának jeleként kedden a Vatikánban fogadta Giorgio Lingua érseket, aki Irakban és Jordániában képviseli a Szentszéket. „Most a szolidaritás konkrét és bátor gesztusaira van szükségünk mindenki részéről” – nyilatkozták a Bagdadban kedden összegyűlt püspökök.

Felhívásukat visszhangozza Amel Shamon Nona moszuli káld érsek, aki a rádiónak nyilatkozva elmondta: „Az egész világhoz szóltunk, elmagyarázva, mi történik Moszulban a keresztényekkel: az emberiség elleni bűntettről van szó. Emellett három nagyon fontos dolgot kértünk: védelmet számunkra és minden kisebbségnek, továbbá a Moszul városából elmenekült családok támogatását, illetve azt, hogy találjanak házakat és iskolákat ezeknek a családoknak, akik mindenüket hátrahagyták.”

A felhívás minden irakinak és az egész világnak szól – mondja az érsek –, hogy kiutat találjanak főként Moszul számára, ahol rendkívül értékes egyházi javak és kéziratok vannak, amelyek az egész emberiség közös örökségét képezik.

Az, hogy nemrég az ENSZ Biztonsági Tanácsa elítélte az üldözéseket, jó hír az iraki keresztényeknek, de igazán konkrét segítséget is várnak. Az iraki népnek biztonságra van szüksége, mert a keresztények az egész országban félelemben élnek.

Azzal kapcsolatban, hogy vannak muzulmánok, akik szolidárisak a keresztényekkel, a moszuli káld érsek elmondta, hogy valóban van erre példa, de nem túl sok: „Bagdadban körülbelül százan fejezték ki a keresztények melletti szolidaritásukat. Más hasonló gesztusokra is sor került Moszulban, például néhány muzulmán autójával vitte ki a keresztényeket a városból.”

Amel Shamon Nona kijelenti, hogy vallási alapú tisztogatást szenvednek el, de azt is hozzáteszi, hogy Ferenc pápa szavai nagy erőt adnak nekik. Sok más egyház is kezd szolidárisnak mutatkozni irányunkban, de az iraki keresztények többet akarnak ennél: azt, hogy a keresztények az egész világon kimutassák szolidaritásukat, és nyíltan beszéljenek erről a tragédiáról.

Magyar Kurír

Meriam Ibrahim az olasz kormány segítségével elhagyta Szudánt, és az olasz külügyminiszter-helyettes kíséretében megérkezett Rómába – adta hírül a Famiglia Cristiana katolikus hetilap.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Meriam Ibrahimot – amint arról korábbi híreinkben beszámoltunk – Szudánban halálra ítélték keresztény hite miatt. A szudáni kormány a nemzetközi tiltakozást követően nemrég szabadon bocsátotta. Július 23-án, szerdán megkapta az útlevelét. Július 24-én, csütörtökön 9.30-kor olasz kormányzati repülőgéppel megérkezett Rómába férjével és két gyermekével, a kétéves Martinnal és a két hónapos Mayával együtt.

Matteo Renzi olasz miniszterelök és felesége, valamint Federica Mogherini külügyminiszer fogadta a családot a római Ciampino repülőtéren. „Figyelemmel kísértük az ügyet attól a pillanattól kezdve, hogy megszületett a halálos ítélet. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik sokat dolgoztak azért, hogy ma Rómában fogadhassuk Meriamot. Neki és családjának most nyugalomra van szüksége” – mondta a külügyminiszter a repülőtéren az újságíróknak.

Együtt utazott a szudáni családdal Lapo Pistelli külügyminiszter-helyettes is, aki szerdán érkezett Kartúmba, hogy Olaszországba kísérje őket. Leszálláskor a karjában vitte a kétéves Martint. A sajtó képviselőinek elmondta: a család tagjai jól vannak, nagyon boldogok. Néhány napot Rómában töltenek, aztán továbbutaznak New Yorkba. Ferenc pápa háláját és örömét fejezte ki, amikor megtudta, hogy megérkeztek. Remélhetőleg lehetőségük lesz találkozni a Szentatyával.

Pistelli hangsúlyozta, Olaszország jó diplomáciai kapcsolatot ápol az északkelet-afrikai országokkal. Ennek köszönhetően Meriam ügyében barátságos légkörben tudtak tárgyalni, és ez végül eredményre vezetett. Köszönetet mondott szudáni kollégáinak, különösen fő tárgyalópartnerének, az afrikai ország külügyminiszterének.

Meriam szabadulása a remény jele lehet sok keresztény számára, akik a világ különböző tájain üldöztetést szenvednek hitükért. Esete biztató tanulsággal szolgál: a nemzetközi összefogás eredményre vezethet. Minden segítség fontos: a kormányoké, de az egyszerű állampolgároké is.

Magyar Kurír
(tzs)