Figyelem! Figyelem! Kedves Ifjú Olvasóim!

Hosszú, fáradságos és kalandos utazásra indulunk. Jól ki kell nyitnunk szemünket, fülünket, hogy el ne tévedjünk. Tudjátok-e, hová igyekszünk? "A Földrengések Szigetére" - felelitek Ti igen bölcsen, és talán már nyúltok is a térkép után. Csakhogy a Földrengések Szigetét kereshetitek ám! Miért? Mert úgysem találjátok meg. Nem tréfálok! Ma, 1957. január 10-én, amikor ezt a könyvet írom, talán valahol a Csendes-óceán fenekén, a Kermadec-Tonga árok közelében alszik még az a földdarabka, amelyet a könyv hősei, Barlay Tamás, Bencze András professzor, Bencze Jancsi és többi barátunk felfedeznek majd.

Mert hogy el ne felejtsem, mi nemcsak hegyeken, völgyeken, tengereken át utazunk, de átrepülünk az időn is. Ettől a pillanattól kezdve mindaddig, amíg a könyvet le nem teszitek, nem 1957-et írunk. Nem bizony! 2057 tavasza van, vagyis a XXI. század második felében járunk, amikor az emberek cammogó autók helyett gyors quintobuszokon suhannak, négy órát dolgoznak naponta, a többi időt művelődéssel, sporttal, vidám játékkal töltik. Ételt, italt, ruhát, lakást ingyen kap mindenki. Csak luxuscikkekért, nyalánkságokért, különleges divatholmikért kell fizetni. A lakóházakat üzletben árulják. Az ifjú házaspár délelőtt a boltban kiválasztja a rajzot - délutánra készen áll a ház, előre gyártott elasztiton falakból. Minden embernek külön hálószoba, dolgozószoba jár, minden családnak együttesen egy-egy fogadószoba, ebédlő, torna- és játékterem, quintobuszleszálló és uszoda is. Csak annak kell a lakásért pénzt fizetnie, aki ennél többet akar, mondjuk, teniszpályát is, otthoni kutatólaboratóriumot vagy két ebédlőt...

Egy szó mint száz, 2057 tavasza van. A kéklő égen régimódi bárányfelhők helyett a nemzetközi légi országút színes izotópcsíkjai ragyognak, s a színes utakon almazöld és ezüst quintobuszok száguldanak. A földön a ragyogóan tiszta, lemosható elasztiton házak tetőteraszain banánpálmák között gyepes játszóterek várják a gyerekeket, és a széles utcák mozgójárdái mellett árnyas, terebélyes diófák sorakoznak. Amerre nézünk, szokatlan és csodálatos dolgokra bukkanunk.

Remélem, nem bánjátok meg, hogy útra keltünk.